Az 5. helyezés matematikailag még elérhető távolságban volt a mérkőzés előtt, így a ZKK csapatának idegenbeli bravúrral esélye lett volna a későbbi feljebblépésre. Az összecsapás pikantériája, hogy az „odavágón” a dombóváriak egy másodpercig nem vezetve a végjátékban 8-10 pontos hátrányból jöttek vissza, és csodával határos módon mentették hosszabbításra a kilátástalan összecsapást, de végül a ZKK örülhetett. A tolnaiak ezért is alaposan belelovalták magukat a mérkőzésbe.

Dombóvári KS -  Zalaegerszegi KK 85-76 (30-22, 19-17, 12-24, 24-13)

2014. február 15., szombat 18.00.

Dombóvár, Városi Sportcsarnok, 150 néző. Jv.: Földvári, Gyurka

Dombóvár: Várallyay (7), Banai (16/9), SZILÁGYI (23), Pölsöke (5), FARKAS (25) Cserék: Tamás (0), Szili (1), Fodor (3), Tóth (3/3), Kőnig (2) Edző: Szőke Balázs.

ZKK: Czeigli (10/3), Takács (10), Horváth (6), BECZE (21/9), MURVAI (16) Cserék: Juhász (4), Rózsás (9). Edző: Tóth Árpád.

Az eredmény alakulása: 3.p.: 8-5, 8.p.: 22-18, 12.p.: 33-24, 14.p.: 35-31, 18.p.: 48-33, 20.p.: 49-39, 22.p.: 53-39, 26.p.: 56-51, 30.p.: 61-63, 36.p.: 70-76

Személyi hibák: 22-28

Kipontozódott: Takács (36.p.), Czeigli (37.p.), Horváth (38.p.)

Büntetők: 35/19 (54%) – 23/11 (48%)

Ambrus, Pölhös és Tóth Ákos is sérüléssel bajlódik, így ők nem is tudtak a csapattal tartani. Az utazó keretben megtalálható volt azonban a Hajdú-Bihar megyéből nemrégiben Zalaegerszegre költöző Juhász Péter, de sajnos az említett sérülések miatt még így is csak 7 bevethető játékos állt Tóth Árpád edző rendelkezésére.

Mindkét csapat kapkodva kezdte a mérkőzést, senki nem figyelt különösebben a védekezésre, tüzérségi bemutató alakult ki a parketten, 30-22-vel zárult az első periódus. A második tíz perc rámába lett foglalva, ugyanis 3-7-el kezdett, 1-6-al zárt a ZKK, a köztes időszakban pedig a tolnaiak produkáltak egy 15-4-es szakaszt. 49-39-es eredménnyel zárult a félidő, mindkét csapat rendkívül gyengén védekezett.

A hazaiak pontfelelőseit (Banai 8, Szilágyi 11, Tamás 0) viszonylag jól sikerült hatástalanítania a ZKK játékosainak, aminek következtében szünet után stílust is volt kénytelen váltani a Kosársuli. Egyre többször pályára kerültek a verőemberek, ez a hazai támadásvezetésekben jelentős visszaesést, törést okozott ugyan, de az egerszegiek kénytelenek voltak állni a sarat a másik térfélen. Tették azonban a dolgukat higgadtan, nyugodtan és hisztizés nélkül, csendben. A játékvezetők ezt kombinálva csendben „ténykedtek”, így mindössze két cserével kifejezetten fárasztó és erőt próbáló feladat volt a sokszor szabályok nélkül birkózó, ütő-vágó védelmen áthámozni a támadásokat. A ZKK összeszorított fogakkal és több sebből vérző kezekkel - rendesen fogyott a ragasztószalag az időkéréseknél - produkált egy fantasztikus 8-22-es etapot 6 és fél perc alatt, amivel még a vezetést is át tudta venni a harmadik negyed végére (61-63).

A vendégek tudták folytatni higgadt és nyugodt csapatteljesítményüket, meglepő módon mégis a határozottan stílust váltó Dombóvár csapat tartotta magát büntetőkkel versenyben már a záró negyed elején (büntető dobások: 21-6 a második félidő, 11-3 a negyedik negyed), miközben az egész negyedben mindössze 3 személyi hibát vétettek. Minden nehézség és hátráltató tényező ellenére 70-76-ra tudott vezetni a ZKK a 35. percben. Egyre érezhetőbben, látványosabban és hallhatóbban nehezen viselte ezt sok résztvevő, de a néma síp az néma síp, még ha csak az egyik oldalon is. Az utolsó öt percben összességében támadást sem tudott vezetni a zalaegerszegi csapat, nevetséges kontaktus nélküli támadóhibák, technikai hiba, sok személyi hiba, 2-3 percig támadott a hazai együttes. A végső 3 perchez pedig már kénytelen volt 4 emberrel asszisztálni a lelkes, meggyötört, hisztizéseket és kirohanásokat mellőző és a végsőkig sportszerű ZKK. A vége 85-76 oda, kínos mosoly és mesterkélt öröm az arcokon.

A ZKK példát mutatott sokaknak ismét abból, hogy hogyan is lehet és kellene viselkedni minden körülménytől és az aktuális eredménytől függetlenül, hogyan lehet és kell egy sportpályán viselkedni és onnan emelt fővel távozni, legyen az a játéktér hazai vagy idegenbeli pálya.

Idézet a Szekszárd elleni mérkőzés után keletkezett cikkből: "Legközelebb ismét egy alsóházi, ráadásul szintén tolnai riválisával találkozik a ZKK. A Dombóvár csapata lesz az ellenfél, az esélyek és a különféle körülmények nem a zalaiak mellett szólnak, de bármilyen csekély létszámban is a ZKK természetesen minden tőle telhetőt el fog követni a pályán a sportszerűség keretei között."

Minden pályára lépő játékosnak jár a hatalmas gratuláció, amiért sportszerűen, óriásit küzdöttek az utolsó leheletükig!

A csapat céljai a hátralévő néhány mérkőzésen továbbra is a szezon befejezése és lehetőség szerint ha van rá mód, megtartani a 6. helyezést.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés